Viszonzatlan idézetek

Hogy szeretlek-e, Raven? Téged?! Az olyan lenne, mintha egy jégtömböt szeretnék. Nem, még csak nem is olyan, mert a jég idővel megolvad, de te, te soha.

Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.

Az iránta érzett szerelmed akkor is a tiéd. A saját tulajdonod. Hiába utasítja vissza, nem tehet ellene. Nem kér belőle és kész. Amit adsz (...), az örökre a tiéd. Amit megtartasz, az örökre...

Fáj, hogy itt van, fáj, hogy nem volt egy pillantása se, amiben legalább reménykedni lehetne, de ebben a tompa, sajgó érzésben van valami jó is. Talán az, hogy szomorkodni lehet rajta.

Milyen bolond is tud lenni az ember, ahelyett, hogy örülne, hogy szeretik, átkokat fogad, mert az a szeretet nem az ő szája íze szerint való.

Tudom, több, mi bennünk volt, lehet, fel se fogtam még,
Hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém.
Tudom, több, mi bennünk volt, csak a szívem robban szét,
Hisz ami nélküled van,...

Olyat azonban nem lehet szeretni, aki ennyire gyűlöli önmagát, és aki benned is gyűlöli, hogy te szereted benne azt, amit ő úgy gyűlöl. Nekem ez túlságosan is bonyolult, én ebben a táncban csak orra...

Rejtegetem szivem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot:
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!

Szörnyű és szerencsétlen dolog olyasvalakit szeretni, akiről tudjuk, hogy nem képes viszontszeretni bennünket. Persze vannak ennél borzasztóbb dolgok is. Sokkal súlyosabb emberi gyötrelmek is...

Oldalak

Fontosabb idézet kategóriák

Jog

Bor

F1