Viszonzatlan idézetek

A holdba néztem éjjel,
de nem jött semmi fényjel,
hogy szeretsz.
A párnám sírva téptem,
nem súgta a sötétben,
hogy szeretsz.

Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem...

Szép az, ha az ember kezét kérik, de éppen nem felemelő, mikor a két kezeddel töröd össze a becsületes szívet, és ha akármilyen méltósággal viseli, ha jókívánságaival halmoz el, és ha barátságát...

Miért kell mindig magamban vándorolni, s imákat mondani valakiért... s miért kell csak mindig rólad álmodozni, ha nem szeretsz, miért? miért? miért?

Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe.

Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy...

Kívántalak mindig téged,
De a perc nem jön el soha már.
Csak játéknak nézted a szívem,
És ha volt kedved, játszadoztál.

S várom remegve, mosolyogjon kedved,
Mert jó, ha vergődésemen mulat:
Csak vergődés a méltó hódolat.

Oldalak

Fontosabb idézet kategóriák

Jog

Bor

F1