Vigasz idézetek

A fájdalmat és a veszteséget, mindenki ugyanúgy éli meg. Nem mindenkinek adatik meg a boldogság és a szeretet, de a fájdalomban és a veszteségben mindenki osztozik.

Kívánom, ifjú barátom, hogy mindig kék legyen az ég ön felett: s akkor, még abban az órában is, amely nékem már ütött, mikor az erdő már sötét, mikor már gyorsan hull a homály, éppúgy...

Mint ahogy a börtönben a rabok, akiket közös balsors fűz össze, könnyebbnek érzik sorsukat, ha együtt vannak, ugyanígy az életben is kevésbé érezzük a kelepcét, amikor analízisre és szintézisre hajló...

Sírj, ha attól jobb lesz! Nincs abban semmi.
Kapálózz, kiabálj! Az is belefér.
S ha kiadtál magadból mindent,
szórj minden aggodalmat egy nagy bőröndbe,
zárd le, és így, megkönnyebbült
szívvel vágj...

Az embernek nevetni kell a fájó dolgokat, mert másképp oda az ép ész, és az őrületbe hajtja az embert a világ.

A sors igazságtalan, az élet szeszélyes és kegyetlen, a természetben nem a jóság és az értelem uralkodik. A jóság és értelem ugyan létezik, de csakis bennünk, emberekben, akik egyébként a véletlenek...

Mért nézel hátra már?
A múltnak vége, látod,
Már a szíved összetört,
S mégis forog a föld.
Sohase szabad megállni,
Mert az élet mindig megy tovább.
Elbújt a felhők közt a nap,
De majd megint nevet...

Nem azért, mert elmúlt – a múlt is lehet nyomasztó -, hanem azért, mert mindez már nem benne van. Benne öröm van! Felszabadult, bizsergető öröm. Ezek a képek nem egyebek, mint egy régen vízbe dobott...

A tanulság pedig az, hogy életünkben akárhogy jönnek-mennek a férfiak - lehet, hogy örömet hoznak, lehet, hogy bánatot okoznak nekünk - de bármi történik, mindig itt leszünk egymásnak, és mindig itt...

Oldalak

Fontosabb idézet kategóriák

Jog

Bor

F1