Az alapvető kérdés, amibe mindig újra és újra belebotlom, a "ki alkalmazkodjon a másikhoz" kérdése. Számomra...
Tudod (...) azt hiszem, tökéletes házasság lesz a miénk. Szeretjük egymást, de túlzások nélkül. Barátok vagyunk. Az ízlésünk nagyjából egyezik. Mindent tudunk egymásról. Élvezzük a rokoni kapcsolat minden előnyét, anélkül, hogy a vérrokonság hátrányaitól szenvednénk. Én téged soha meg nem unlak, olyan megfoghatatlan lény vagy.