Kategóriák: 

Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosolygással, a távolba révedve lebénultan figyelek és jöttödre porcelánszívem megremeg.

Petőfi Sándor