Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem,
Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok,
De életvizet sajna, sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom, ezt itt sem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdest,
de ide az bizony nem rímel,
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?