Ahhoz, hogy valami valóságos maradjon, két ember kell. A férjem folyamatosan szerepet játszott. Hősszerelmesnek képzelte magát. Néha már egy kis impotenciába is belenyugodtam volna, csak hogy elveszítse féktelen önbizalmát. Az ember nem lehet egyszerre olyan szerelmes és magabiztos, mint amilyen ő volt. Ha szeretünk, félünk a szerelem elvesztésétől, vagy tán nem?