"A természetes élet ritmusában, a pátosztalan, magától értetődő
keletkezes és elmúlás ritmusában a szerelem az a pont, ahol az élet
felett diadalmaskodó hatalmak a legkonkrétabban és a
legérzékletesebben jelennek meg. A szerelem azonban , mint merőben
természeti erő, mint szenvedély, mégsem tartozik bele ebbe a
természeti világba, a szerelem ehhez túlságosan az egyen és egyen
közötti kapcsolathoz kötött , s ezért túlságosan elszigetelő jellegű, túl
sok fokozatot és kifinomodást teremt...mára mar túlságosan
kultúraszerű... A szerelem győzelme a kultúra felett az őseredetiség
győzelme kellene, hogy legyen a hamis kifinomultság felett..."