Izbég régen különálló település volt, mára Szentendre egyik városrésze. Egykori egyutcás falu volt a Bükkös-patak mentén. A régi Pilisszentlászló felé vezető út sokáig Lenin út volt, ma Szentlászlói út. Az 1970-es években a Vasvári lakótelep helyének beépítésével területe összeért Szentendrével, ma folytonos... tovább »
Odalépett hozzám, és felemelte a fátylát. Átölelt, és erősen magához szorított. Virágillata volt. Egy röpke pillanatra magamba szívtam az átható, édes rózsaillatot, aztán elengedett.
- Fogd! Legyen ez a talizmánod!
Egyik ujjáról lehúzta a gyűrűjét. Sima metszésű, bíborszínű kő volt benne, a közepére egy nagy E betűt véstek. A markomba zártam. A kezemben éreztem az arany súlyát. A szemébe néztem, és mintha csak a magamét láttam volna: ugyanazok a különös, sárgával pettyezett halványszürke szemek. Akár az enyémek. Most már tudtam, miféle adósság az övé - tizennégy éve nyomja a lelkét. Anyám szemébe néztem, és tudtam, hogy soha többé nem láthatom.
Celia Rees